„Basszus… ezt nem lehet csak úgy összefoglalni.”
Harminc év. Ennyi idő alatt minden megváltozik: gépek, játékok, munkahelyek, városok, emberek. És közben valahogy mégis marad valami, ami ugyanaz.
„Ez a könyv nem lezárás. Nem végszó. Csak egy pillanatkép arról, honnan indultunk, merre jártunk, és miért volt jó együtt lenni.”
Nem arról, hogy „régen minden jobb volt”. Nem is arról, hogy kik voltunk a játékokban. Ez egy társaság története — olyan embereké, akik előbb voltak barátok, mint játékosok.
A Toxic nem a gépnél kezdődött. Sokan már akkor barátok voltak, amikor még nem volt szélessáv, nem volt egész napos online élet. Esténként személyesen jött össze a csapat.
A játékok csak később jöttek: Lineage2, CoD, Aion, GW2… A szerverek jöttek-mentek, mi pedig mentünk utánuk. Új embereket ismertünk meg, új szövetségeket, új világokat.
Aztán felnőttünk. Az egykori 14–15 évesekből családapák és családanyák lettek. Ritkábban találkozunk, de amikor igen, minden ugyanaz.
Ez a könyv nem lezárás. Nincs vége. A történet még most is íródik.
-
A kezdetekA társaság még a játékok előtt létezett.
-
A játékok útjaLineage2 → CoD → Aion → GW2
-
A közösségEmberek jöttek, mentek, visszatértek.
-
A felnőtté válásMár nem mi ülünk a gép előtt.
-
Nincs végeA történet ma is folytatódik.